20. Országos Ifjúsági Sajtófesztivál - beszámoló egy író tollából

20. Ifjúsági Sajtó fesztivál – szóval jövőre is lesz…

Diszkrét tömegnek nem nevezhető tömörülés a bejárat előtt. Alkoholmentes mojito juice és ingyen héliumos lufi, szigorúan 16-os karika felirattal meg a logó. Iskolai közművelődés, érettségi szünet after, dohányzó kísérő tanárok és zsebpénzhuszár srácok kék jégkását vesznek indokolatlan mennyiségben, La Dolce Vita és napsütés a tavaszi nyárban […]

Bent; áj vill ólvéjz lávjú utolsó akkordjai (?) R.G. művésznő torkából, a dühöngőben székek, mindenki ül, nuku fesztivál hangulat, de hát fedett helyen ugye…

Körben molinók és standok, közmédia és multik kéz a kézben ingyen arcfestést tukmálnak erre kapható fiatalokra meg cukrot, junior bankszámlát – amivel semmi baj sincs-, és távoli jövőbe mutató karrierlehetőségeket majdani gyakornokoknak, de előbb kis érettségiz le, vagy legalábbis ballagj el, de a perspektivikusság a feltörekvő xy+z generáció alapköve.

A büfében semmi alkohol, még délután/koraeste sem, mikor az átlagközönség ugyan nem, de a kísérő személyzet összetétele változik, pedagógusról, szülői munkaközösségre. Egyedül héliumot szívhatsz, ha el akarsz szállni valamelyest, de semmi sincs, ami kicsit is erre ösztönözne.

Noha kísérleteznek a figyelem lekötésével - ám e téren, a kedves kis Stroop-elmélet súlyosan derogálja az eredményeket -; különböző előadások és médiaguruk mantrális testen kívüli élményt hirdetnek a szórólapokon, kivetülve a participációs-média homlokzati terébe, de ez egy mikrofon-szék comboban kimerül.  

Végül szépen eljő az este, lejár a bérleti jog és a látogatókat meghitt nyugalomban terelik a bejárat/kijárat felé, és mindannyian [különösen a szervezők] úgy érezhetjük, ma sem keltünk fel hiába. 

De gyerekek; jövőre is kampányoljatok, hogy közmédiás osztálykirándulást a pubertásnak, abszolút tuti élmény.

Jegyár; kétezer ötszáz forint.

Élmény; felbecsülhető.

Befektetett energia és visszacsatolás: elhanyagolható.

Kacskovics Attila

Képek itt.